A Magyar Elektra a közismert ókori görög történet nyomán írt, ízig-vérig magyar dráma az igaz hit fontosságáról. Bornemisza Péter mintegy ötszáz évvel ezelőtt ugyanis nem egyszerűen lefordította Szophoklész művét, az Elektrát, hanem aktualizálta és dramaturgiailag is átszerkesztette azt. A mitológiai vonatkozásokat – mint pogány elemeket – többségében törölte, a történeti hátteret keresztény üzenettel töltötte meg, és a korabeli magyar társadalomra vonatkozó utalásokkal bővítette.
Művében minden szereplőnek megvan a maga igazsága, ugyanakkor senki sem bűntelen. Vészjósló örök körforgás, melyben mészárlást mészárlás követ. Előadásunkban a korunkra is oly jellemző csodavárás, az erkölcsi megtisztulásra való vágyakozás a vezérfonal. Ha mindez a XVI. században az ország három részre szakadása idején érvényes volt, miért ne lenne az ma is?
„Azért ezt a játékot olyan mulatságul nézzétek, ahol az emberi élet jó erkölcsre igazíttatik.”
Bornemisza nyelvújítás előtt írt, a mai fül számára nehezen érthető veretes szövegét a Pécsi Nemzeti Színház számára Németh Ákos dolgozta át oly módon, hogy a XXI. századi nézőnek könnyedén követhető legyen, ugyanakkor archaizmusából minél többet megtartson. A cselekményt Rozs Tamás – kifejezetten az előadáshoz írt – zenéje kíséri, egyedi dramaturgiát és hangulatot adva a történetnek.
Ajánló
"Ne paráználkodj! Ne ölj!"
Izgalmas feladat adódott: a zene hogyan szervesüljön a darab nemes veretű, egyben mai szövegéhez, a drámai helyzetekhez. A kórus fessen, tovább gördítsen, a hangszerek előrukkoljanak, vagy/és egyszerűen szolgálják az írók eredeti és kortárs gondolatait.
